Útibeszámoló! ICOM kirándulás – Szombathely

Szombathely - Kultúrák olvasztótégelye avagy minden út Egyiptomba is vezet?

Az ICOM augusztusi kirándulásán Szombathely volt az úti célunk. Egy meleg nyári nap indult a jókedvű, szakmai csoport a budapesti Dózsa György szobortól, a budai várnegyed aljából.

Első állomásunk a Vasi Skanzen volt, ahol időszaki és állandó kiállításokon kaptunk körbevezetést. Bepillantást nyerhettünk a 19-20. századi, hagyományos magyar életmódba, a halászatba, és a tó mellett újonnan berendezett Szima-malom számos kiállítási tárgya (elsüllyedt csónak, szuszék, tulipán motívumos szekrényke és halászathoz kapcsolódó eszközök) vált ismerőssé számunkra.

A tájat búskomor fűzfák övezik, amely különleges botanikus kertek, erdők emlékeit idézi fel.

Csoportunkkal körbesétáltuk a Skanzent és ki-ki kedve szerint benyithatott a csendes, vakítóan fehér falú, szalmatetős, hagyományos beosztású házakba. Az épületekbe beleivódott a múltbéli korom illata és kissé szomorúan néztünk egymásra: valaha ez volt az élet rendje és mostanra eltávolodtunk természetes közegünktől.

Utunk a Savaria Múzeum Symposion ’69 ’70 (TeTT) tárlatára vezetett, ahol Czenki Zsuzsanna általános igazgatóhelyettes asszony kalauzolta a csoportot. Találkoztunk a ’60-as, ’70-es évek kerámiaművészeti stílusaival, alkotóival (pl. Csekovszky Árpád). A korszak stílusjegyeinek egyik jellegzetesége a nyers textúrához való vonzódás, az art brut tisztelete. Az ókori formavilág, a natúr színek és visszafogott csillogású mázak szintén jellemzőek a kiállítás tárgyaira.

Igazgatóhelyettes asszony átvezette a csoportot a Schrammel Imre állandó kiállításra. Itt felfedezhettük az alkotó sokrétű agyagtechnikáját és széles tematikai érdeklődését egyaránt. A kiállítás a lőtt szobroknál kezdődik, melyek porcelánsima textúrája felkelti a látogató érdeklődését. A tárlat hátsó szegmensében láthattuk az alkotó Herendi Porcelánmanufaktúrában tervezett figuráit, melyek a karnevál tematikájára épültek. Az alkotó emblematikus Minótaurosz-sorozatát is megtekinthettük.

Egy rövid pihenő után a Szombathelyi Képtárba vezetett utunk, ahol Prof. Dr. Vig Károly tudományos igazgatóhelyettes tartott vezetést a Megtört progresszió c. tárlaton. A kiállítás számos érdekességet mutatott be interaktív módon: a ’60-as, ’70-es évek pop és beat korszakának hangulatát, a zenekarok (pl. Kex együttes) fiatalságra gyakorolt hatását érzékelhettük. Hangsúlyos pontjai a tárlatnak a Várkert Bazárban rendezett könnyűzenei koncertek és előadóik. A korszak képzőművészei is felsorakoznak a tárlaton: Lakner László, Keserü Ilona, Szentjóby Tamás, Bak Imre, azaz az Iparterv generációjának festményit is láthattuk.

A Képtár egészét bejártuk Cebula Anna tagintézményvezető asszonnyal előbb a Velem c. textilművészek munkáira fókuszáló tárlatán. A Szombathelyi Képtár textil részlegét büszkeséggel tölti el az a tény, hogy az 1970-es évek óta rendez textilbiennálékat. Többek között Nagy Judit, Kelecsényi Csilla és Lovas Ilona textilművészek sorozatait tekinthettük meg. A tárlatvezetés a Képtár állandó kiállításán folytatódott, amelyet dr. Gálig Zoltán művészettörténész alakított ki. A csoport láthatott Vörös Géza festőművésztől Matisse stílusára emlékeztető munkát, Bortnyik Sándortól egy apró, de annál is jelentősebb szürrealista jellegű művet. Felsorakoztak a kortársak is: Sebők Éva grafikusművész, Nyári István és Konkoly Gyula festőművészek nagyméretű munkáit is megtekinthettük, melyeket Lakner László barna rózsája zárt.

Egy kisebb időutazásban lehetett részünk, amikor a szomszédos Iseum Savariense-be sétáltunk át és római kori leleteket csodálhattunk meg egy kortárs múzeumépületben. Az Iseum az ókori Római Birodalom területén elterjedt, egyiptomi Ízisz istenség kultuszát, tiszteletét és a hozzá kapcsolható leleteket mutatja be. Találkozunk itt egyiptomi temetkezési szobrokkal, kultusz szobrokkal, mozaikokkal, ápisz bikával és ásatási leletekkel is.Tehát minden út Rómába vezet, azaz egy kicsit Egyiptomba is? Egyiptom misztikumát, minden határt átszelő varázsát is érzékelhettük a látottak alapján.

Az aznapi rekordjellegű hőség, a trópusi hangulat és a kultúrák találkozása kellemes emlékekkel ajándékozta meg a csoportot, akik Budapesten köszöntek el egymástól a mielőbbi viszontlátás jegyében.

Markovits Éva    
művészettörténész
a Műcsarnok munkatársa